Kopátsy Sándor EH 2011-02-05
EGYIPTOMBAN IS CSAK OSZTÁLYDIKTATÚRA LEHET
Az alábbiakat az egyiptomi események íratják velem.
Tizedik napja tört ki az egyiptomi forradalom. Minden valószínűség szerint végül sikerül a népének elzavarni a diktátort, de ettől nem változhat semmi, hiszen nincs a túlszaporodott lakosság számára kiút. Az egyiptomi diktatúra még a viszonylag elviselhető volt. Vannak ennél sokkal keményebbek, idejét múltabbak, gyorsabban túlnépesedők.
Miért bukott meg éppen a legnagyobb, és a legfontosabb iszlám országban a diktatúra?
Azért, mert jó pénzért, nemcsak Amerika, de Izrael szövetségesének szerepélt is vállalta. De nem a diktatúra bukott meg, ott más politikai rendszer nem is lehet, hanem az Izrael-barát politika, amit az Egyesült Államok finanszírozott. Ezzel bebizonyosodott, hogy az arab világban, illetve a Közel-Keleten és Észak-Afrikában nem lehet tartós az olyan rendszer, amit a közvélemény vallási árulásnak tekint.
Mubarak nem azért bukott meg, mert korrupt diktátor volt, hanem azért, mert a büszke egyiptomi nép szégyellte, hogy az arab világot megszégyenítő Izrael szövetségese. Ezt a nyilvánvaló tényt az Egyesült Államok úgy állítja be, hogy Mubarak rendszere nem volt elég demokratikus. Nem vallják be, hogy nem lázadt volna fel a lakosság, ha a rendszerét nem tarja Izrael szövetségesének.
A Nyugat, elsősorban az Egyesült Államok azért nézi tétlenül védence megalázását, mert nem tarja elég demokratikusnak. Harminc évig demokratikusnak tartotta, most egyszerűen ráébredt, hogy Mubarak nem elég demokrata. Nem merik bevallani, hogy a pénzükkel, elsősorban a fegyverekkel agyon támogatott kedvencük védelmére nem mernek kiállni, és a cserbenhagyását azzal magarázzák, hogy most jöhet a demokrácia. Nem vallják be, hogy többek között, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában nem lehetséges a demokrácia.
Hol lehetséges a demokrácia?
A Nyugat ostobaságának csúcsa, hogy a demokratikus rendszert mindenütt üdvözítőnek, bevezetendőnek tekinti, nincs tisztában azzal, hogy a lakosság egészének demokráciája csak nagyon speciális feltételek mellett működtethető.
Mindenek előtt el kell oszlatni a ködöt, ami a demokrácia fogalmát fedi.
Minőségi különbség van az uralkodó osztály, és a nép egészének demokráciája között.
Az uralkodó osztály demokráciája.
Amíg az osztálytársadalmakban a demokrácia csak az uralkodó osztály tagjaira terjedt, elvileg minden osztálytársadalomban lehetett ilyen demokrácia. Nagyon ritkán, de minden osztálytársadalmi formában előfordult az uralkodó osztályon belüli demokrácia ilyen, vagy olyan formája. A görög városállamok rabszolgatartó rendszerében a rabszolgatartók demokráciája, a tőkés osztálytársadalomban a tőkések demokráciája működőképes lehetett. A nyugati feudális társadalmakban a nemesség egészére bizonyos jogegyenlőség volt jellemző. Az egyenlők között azonban óriási különbségek voltak. De ez a csorba egyenlőség is csak nekik volt biztosítva. A demokratikus tőkés osztálytársadalomban is csak elvi jogegyenlőség volt. A tényleges különbségek azonban óriásiak maradtak. A lakosság óriási többsége számára azonban minden osztálytársadalom egyformán diktatúra volt.
Az osztálytársadalmak kritikusai abban tévedtek, hogy az adott viszonyok között a demokrácia a lakosság egészére kiterjeszthető. A tudományos és technikai forradalom előtt minden társadalom szükségszerűen csak osztálydiktatúra formájában működhetett. Össznépi demokrácia azonban ma is csak a világ hatodán van, másutt egyelőre nem is lehet. Az emberiség öthatoda ma még nem tart ott, hogy össznépi demokráciában élhessen, nekik még egyetlen osztály diktatúrájában kell élni. Többségük számára csak az osztálytársadalom a realitás. Közöttük is kevés az olyan, amiben az uralkodó osztályon belül lehet demokrácia.
Az osztálytársadalmakat szidni lehetett, de megváltoztatni nem
Mi tette objektív szükségszerűséggé az osztálytársadalmakat?
A spontán túlnépesedési nyomás.
Ebből fakadóan, ahol a népesség növekedése évtizedes távlatban is meghaladja évenként, a néhány tizednél nagyobb értéket, ott csak osztálydiktatúra formájában stabilizálható a társadalom. Márpedig Egyiptomban, hasonlóan a Közel-Kelet és Észak-Afrika mohamedán államaihoz, az utóbbi ötven évben, a növekedés másfél és három százalék között mozgott, és ez van jelenleg is. Egyelőre nem ismerünk példát arra, hogy az ilyen mértékű népszaporulat mellett az egész népességre kiterjedő demokrácia lehessen.
Mivel demokrácia csak ott lehet, ahol számottevően nem változik a népesség, a világ népességének háromötöde pedig másfél százaléknál gyorsabban szaporodik, ott eleve ki van zárva, hogy túllépjenek az osztálydiktatúrán. Ezek között van minden muzulmán vallású állam. Tehát Egyiptom is.
Van azonban az össznépi demokráciának egy másik előfeltétele is. Csak a nyugati puritán, és a távol-keleti konfuciánus népek viselkedése, munka és tanulásszeretete mellett lehet az össznépi demokrácia működésképes. Egyelőre e követelmény alól sem ismerünk kivételt.
Természetesen, nem lehet azt állítani, hogy ez a jövőben is így lesz, de el kell fogadni, hogy egyelőre így van.
A világ jelenlegi kultúrái közül a közel-keleti és az észak-afrikai muzulmán népeke tekinthetjük olyannak, akik, ha meg tuják állítani a népszaporulatukat, képesek lehetnek az össznépi demokráciára. Egyelőre azonban semmi jele nincs annak, hogy a túlnépesedésük leállna.
Mikor áll le a túlnépesedés?
Ennek négy elő feltétele van.
1./ Az egy laksora jutó nemzeti jövedelem eléri a tízezer dollárt.
2./ Az iskolában töltött évek száma meghaladja a 12 évet.
3./ A lakosság viselkedését pedig akár a nyugati puritanizmus, akár a távol-keleti konfucianizmus jellemzi.
4./ Biztosítható a fogamzásmenetes szexuális élet.
A feltételeket fordított sorrendben vizsgálom.
Ma már a 4. feltétel technikai és pénzügyi tekintetben mindenütt megoldható, annak főleg vallási, kulturális akadálya lehet. A tények tanúsága szerint a vallások fogamzásgátlást ellenző erőfeszítése haszontalan. Erre Lengyelország, és a pravoszláv vallású térség a példa, ahol a felszínen erős vallási tiltás ellenére megszűnt a népesség gyors növekedése. De sajnos, azokban az előző három feltétel hiányzik. Ez a térség a legjobb bizonyíték arra, hogy a sikerhez mind a négy feltétel szükséges. Ugyanakkor tudatosítani kellene, hogy ahol gyorsan szaporodik a lakosság, ott eleve lehetetlen a fejlettekkel lépést tartani. A jelenkori világpolitikai zsákutcája abból fakad, hogy nem veszi tudomásul, hogy szaporodó népesség esetén kizárt a sikeres társadalmi fejlődés.
A 3. feltétel, a lakosság megfelelő viselkedési kultúrája a legnehezebben biztosítható előfeltétel. Egyelőre ez a viselkedés csak a puritán Nyugaton, és a konfuciánus Távol-Keleten adott. Csak e két kultúrában valósult meg az első két feltétel, vagyis belső fejlődés következtében, erőszakos beavatkozás nélkül, leállt a népesség növekedése, mert elérték a jövedelemnek, és iskolázottságnak ehhez elengedhetetlen szintjét. A 20. század végére a Nyugat minden puritán társadalmában, és a Távol-Keleti konfuciánusok között a fejlettekben leállt a népszaporulat. A sokkal hátrábbról induló Kínában pedig erőszakkal leállították. Ezzel kiderült, hogy a Távol-Keleten a lakosság viselkedése még a nyugti puritánokénál is megfelelőbb. Ezek mindegyike ötven éve, még a legpuritánabb nyugati társadalmaknál is sokkal gyorsabban fejlődik.
Amikor kiderült, hogy a két fenti kultúrával a többiek nem képesek lépést tartani, az is nyilvánvalóvá vált, hogy a világ másik háromötöd, gyorsan szaporodó része is eltérő sebességű. A múlt magas-kultúrájának utódai ugyan képesek a múltban valaha tapasztalnál gyorsabb fejlődésre, de ez is lassabb, mint a két sikerkultúráé. Ebbe a második sebességű kategóriába tartozik minden ókori kultúra, amelyik nem puritán, illetve nem konfuciánus.
Ilyen:
- A dél-ázsiai, vagyis indiai.
- A közép-ázsiai, észak-afrikai, vagyis a mezopotámiai, és az egyiptomi.
- A görög-római. Ma döntően a latin-amerikai.
- A kelet-európai, vagyis a sztyepp-kultúrák nagycsaládos utódai.
Ezek gyors fejlődését, az utóbbi kivételével, a nagyon gyors népszaporulatuk lehetetleníti el. Az uralkodó osztály ugyan nagyon sikeres, de a társadalom átlagát a társadalom nagyon gyorsan szaporodó többsége szükségszerűen visszahúzza.
A 2. feltétel, az iskolázottság magas szintje látszólag a legkönnyebben elérhető. De az önmagában nagyon kevés a sikerhez. Ennek ellenére ezt a célt könnyű volna támogatni. Sajnos, a gazdag világ a támogatásának nagy többségét fegyverekre adja. Az is világossá vált, hogy az iskolázottság hatékonysága a társadalom átlagos fejlettségétől függ. A tudás értékét a környezet fejlettsége hatványozza fel. Ezért nem lehet elkerülni, hogy a szellemi elit a kevésbé fejlett országokból a fejlettek felé áramoljon.
Az 1. feltétel, az átlag gyors gazdagodása csak a nem növekvő népesség mellett valósulhat meg. A közgazdaságtan legnagyobb hibája, hogy nem számol a lakosság növekedéséből fakadó költségekkel. Szinte érthetetlen, hogy a közgazdaságtan figyelmen kívül hagyja, hogy a népesség növekedése elviselhetetlen költséggel jár. Növelni kell mind a fogyasztást, mind a felhalmozást annak érdekében, hogy az egy alaksora jutó szintet tarthassák.
- Ahány százalékkal nő a lakosság, annyi százalékkal nagyobb fogyasztás kell az egy lakosra jutó jövedelem szinten tartásához. Vagyis, ahol évente két százalékkal nő a lakosság, a fogyasztást is ennyivel kell növelni, hogy ne csökkenjen a jövedelem szintje.
- Ahány százalékkal nő a lakosság, annyi százalékkal kell növelni a nemzeti vagyont, annak érdekében, hogy ne csökkenjen az egy laksora jutó vagyon nagysága. Természetes, hogy a több lakos esetén a társadalomnak több vagyonra van szüksége. Több természeti erőforrásra, több lakásra, munkahelyre, infrastruktúrára. Ezek értéke az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem 3-4-szerese. Vagyis, ahol évente 2 százalékkal nő a lakosság, az egy laksora jutó vagyon szinten tartásához 6-8 százalékos vagyonképzés kell.
A fenti kettős követelményből következik, hogy az évente 2 százalékos lakosságnövekedés estén az egy laksora jutó jövedelem, és vagyon újratermeléséhez az ország nemzeti jövedelmének évi 8-10 százalékos növekedése a fedezet. De 1 százalékos népszaporulat is 4-5 százalékos növekedési tempót igényel annak érdekében, hogy ne csökkenjen a fejlettség már elért színvonala.
A fenti számítások még markánsabbak lennének, ha azzal is számolnánk, hogy a természeti erőforrások korlátozottak, azok feltárása egyre többe kerül, egyre kevésbé hatékony. Márpedig a világ népességének kilenctizede olyan térségekben él, ahol messze túllépték a természeti környezetük eltartó képességét.
Ez bármennyire egyszerű bizonyítása annak, hogy a népesség gyors növekedése, gyors már az évi fél százalékos is, már kizárja a versenyképes fejlődést.
A fentiekből következik, hogy a közel-keleti és az észak-afrikai államok jövőjét megpecsételte az elmúlt ötven év gyors népszaporulata. Ezt atérségetötezer éve jellemezi, hogy nagyon szűk önözhető területen, csapadékban szegény, sivatagos környezetben, nagyon sokan élnek. Ez a nagyon sok népesség, az elmúlt negyven évben megkétszereződött, annyival szaporodott, mint előtte ötezer év alatt összesen.
Egyiptomban nem a Mubarak diktatúrája volt a hibás, hanem az 50 millióval nagyobb lakosság. Ez még a nagyon ritkán lakott, és nagyon gazdag Egyesült államokat is leültette volna, nem a termőterületre vetítetten harmincszor sűrűbben lakott és szegény Egyiptomot, ahol az adott helyzetben csak diktatúra működhet. Ezt inkább, továbbra is a katonatisztekre, mint a papokra bíznám.
Az Egyesült Államok pedig nem modern repülőket, tankokat adjon segélyként, hanem bővítse az ország öntözött területét, és fékezze a népszaporulatot. Izrael is az önözésben adjon tanácsot.
De nemcsak Egyiptomban omlanak össze a diktatúrák, hanem szinte mindenütt az arabvilágban. Az ok pedig nem a demokrácia hiánya, hanem a népesdés fékeveszett növekedése. Ebben kell felvilágosítani a szenvedőket. A kínai példát kell követni mindenütt, ahol gyorsan nő a népesség. Ezzel szemben az okos Nyugat az ellenkezőjét teszi. Az ellenkezőjét erőlteti, amit az érdeke megkövetelne.
A kínai stratégia a kulcs. Előbb légy gazdag, aztán demokrata. Gazdag pedig csak akkor lehetsz, ha előbb erőszakkal is, de megállítod a népszaporulatot.
A nyugati stratégia tragikus, és ostoba. Előbb légy demokrata, aztán minden jóra fordul. De az idő előtti demokrácia öngyilkosság.
